Mezőgazdasági terület (tábla)

A kártevő megfigyelés a mezőgazdaságban az a gyakorlat, amelynek során a növényeket és a talajt rendszeresen ellenőrzik a rovarkártevők és más betegségek jelei után. Ez segít a gazdáknak azonosítani a lehetséges problémákat, mielőtt azok súlyossá válnának, és így megelőző intézkedéseket hozhatnak terményeik védelme érdekében. A kártevők megfigyelése magában foglalhatja a kártevők fizikai jeleinek - például tojástömegek vagy ürülék - ellenőrzését, illetve csapdák és egyéb felderítő eszközök használatát.

Közvetlen, talajművelés nélkül vetés az azt megelőző (élő vagy elpusztult, azaz mulcsként használt) takarónövénybe vagy növényi maradványokba.

A csökkentett talajművelés alatt a talaj felső rétegét érinti, annak forgatása nélkül. Csökkentett talajművelésnek hívható minden olyan művelési mód, amely nem jár a talaj forgatásával, miközben annak felületének 30%-át növénymaradványok borítják.

Az öntözést a száraz időszakokban a víz pótlására, a (homokos) talajok termőképességének növelésére, a vízérzékeny növények termésminőségének javítására és a termésveszteség kockázatának csökkentésére (pl. csepegtető öntözés) használhatjuk. Az öntözés hatékonyságának javításával biztosítható, hogy a termesztett növények öntözése során kevesebb víz kerüljön felhasználásra, illetve adott esetben elpazarlásra. Ez jobb vízgazdálkodási technikákkal és technológiával érhető el, például esőztetők, csepegtető csövek és más víztakarékos eszközök használatával.

A talajtakaró megőrzi a nedvességet, csökkenti a hőmérsékletet, felfogja az esőcseppeket (csökkentve azok pusztító hatását), elnyomja a gyomok növekedését, és élőhelyet biztosít a talaj táplálékhálózat azon tagjai számára, amelyek legalább egy részét a föld felett töltik. Ez a földhasználattól (szántóföld, szénaföld, legelő vagy legelő) függetlenül igaz.