Vegyes növénytermesztés

A kártevő megfigyelés a mezőgazdaságban az a gyakorlat, amelynek során a növényeket és a talajt rendszeresen ellenőrzik a rovarkártevők és más betegségek jelei után. Ez segít a gazdáknak azonosítani a lehetséges problémákat, mielőtt azok súlyossá válnának, és így megelőző intézkedéseket hozhatnak terményeik védelme érdekében. A kártevők megfigyelése magában foglalhatja a kártevők fizikai jeleinek - például tojástömegek vagy ürülék - ellenőrzését, illetve csapdák és egyéb felderítő eszközök használatát.

A mikorrhiza gombák pozitív hatással vannak a foszfor és a mikroelemek felvételére, továbbá kedvező hatással a növényvédelemre. Bizonyos körülmények között a mikorrhiza gombák alkalmazása a vegyszeres műtrágyák és növényvédő szerek használatának csökkentését eredményezheti.

Az erózióvédelmi sávok általában olyan fűből vagy fűfélék és hüvelyesek keverékéből álló sávok, amelyek a művelt, lejtős földterületeken húzódnak, a művelt területekkel váltakozva a lejtő mentén gátolják a víz okozta talajpusztító tevékenységet.

Az öntözést a száraz időszakokban a víz pótlására, a (homokos) talajok termőképességének növelésére, a vízérzékeny növények termésminőségének javítására és a termésveszteség kockázatának csökkentésére (pl. csepegtető öntözés) használhatjuk. Az öntözés hatékonyságának javításával biztosítható, hogy a termesztett növények öntözése során kevesebb víz kerüljön felhasználásra, illetve adott esetben elpazarlásra. Ez jobb vízgazdálkodási technikákkal és technológiával érhető el, például esőztetők, csepegtető csövek és más víztakarékos eszközök használatával.

Az agrár-erdészeti rendszerek a mezőgazdasági tevékenységek és az erdészeti gyakorlatok célzott kombinációját jelentik ugyanazon a területen. Ez a fajta gazdálkodás célja a talaj termelékenységének növelése a természeti erőforrások és a környezet fenntartása mellett. Az agrár-erdészeti rendszerek jellemzően fák, cserjék és növények keverékét tartalmazzák, amelyek számos élelmiszert, energiaforrást és egyéb anyagot biztosíthatnak. További előnyök közé tartozik a talajvédelem, a jobb vízmegtartás és a jobb kártevő-szabályozás.

A mezővédő erdősávok olyan fasorok és cserjések, amelyek alapvető célja, hogy gazdasági, környezeti és közösségi előnyöket biztosítsanak. A legtöbb mezővédő növény elsődleges célja a szél lassítása, ami kedvezőbb feltételeket teremt a talaj, a haszonnövények, az állatállomány, a vadon élő állatok és az emberek számára.

A talajtakaró megőrzi a nedvességet, csökkenti a hőmérsékletet, felfogja az esőcseppeket (csökkentve azok pusztító hatását), elnyomja a gyomok növekedését, és élőhelyet biztosít a talaj táplálékhálózat azon tagjai számára, amelyek legalább egy részét a föld felett töltik. Ez a földhasználattól (szántóföld, szénaföld, legelő vagy legelő) függetlenül igaz.