Biodiverzitás

A kártevő megfigyelés a mezőgazdaságban az a gyakorlat, amelynek során a növényeket és a talajt rendszeresen ellenőrzik a rovarkártevők és más betegségek jelei után. Ez segít a gazdáknak azonosítani a lehetséges problémákat, mielőtt azok súlyossá válnának, és így megelőző intézkedéseket hozhatnak terményeik védelme érdekében. A kártevők megfigyelése magában foglalhatja a kártevők fizikai jeleinek - például tojástömegek vagy ürülék - ellenőrzését, illetve csapdák és egyéb felderítő eszközök használatát.

A mikorrhiza gombák pozitív hatással vannak a foszfor és a mikroelemek felvételére, továbbá kedvező hatással a növényvédelemre. Bizonyos körülmények között a mikorrhiza gombák alkalmazása a vegyszeres műtrágyák és növényvédő szerek használatának csökkentését eredményezheti.

A csökkentett talajművelés alatt a talaj felső rétegét érinti, annak forgatása nélkül. Csökkentett talajművelésnek hívható minden olyan művelési mód, amely nem jár a talaj forgatásával, miközben annak felületének 30%-át növénymaradványok borítják.

A szakaszos legeltetés egy olyan mezőgazdasági technika, amelyben a legelőket kisebb részekre osztják, és az állatokat rendszeresen váltogatják az egyes részeken. Ezt a technikát a mező talajának és növényzetének minőségének fenntartására, valamint a túllegeltetés kockázatának csökkentésére alkalmazzák. A rotációs legeltetés az állatállományban előforduló betegségek és paraziták terjedésének kezelésére is alkalmazható.

Az agrár-erdészeti rendszerek a mezőgazdasági tevékenységek és az erdészeti gyakorlatok célzott kombinációját jelentik ugyanazon a területen. Ez a fajta gazdálkodás célja a talaj termelékenységének növelése a természeti erőforrások és a környezet fenntartása mellett. Az agrár-erdészeti rendszerek jellemzően fák, cserjék és növények keverékét tartalmazzák, amelyek számos élelmiszert, energiaforrást és egyéb anyagot biztosíthatnak. További előnyök közé tartozik a talajvédelem, a jobb vízmegtartás és a jobb kártevő-szabályozás.

A mozaikos kaszálás egy olyan gyepgazdálkodási technika, amelynek során a füvet váltakozó sávokból álló mintázatban vágják le (azaz a különböző területeken különböző időpontokban kaszálnak). A sávokat különböző magasságban nyírják, így lehetővé téve a fűfélék, vadvirágok és más növények változatos választékának növekedését. Ez a technika segít létrehozni a különböző növényzeti típusok mozaikját, amely élőhelyet biztosít a különböző vadon élő állatok számára. Segít továbbá csökkenteni a talajeróziót és javítja a talaj termékenységét.

A mezővédő erdősávok olyan fasorok és cserjések, amelyek alapvető célja, hogy gazdasági, környezeti és közösségi előnyöket biztosítsanak. A legtöbb mezővédő növény elsődleges célja a szél lassítása, ami kedvezőbb feltételeket teremt a talaj, a haszonnövények, az állatállomány, a vadon élő állatok és az emberek számára.

A talajtakaró megőrzi a nedvességet, csökkenti a hőmérsékletet, felfogja az esőcseppeket (csökkentve azok pusztító hatását), elnyomja a gyomok növekedését, és élőhelyet biztosít a talaj táplálékhálózat azon tagjai számára, amelyek legalább egy részét a föld felett töltik. Ez a földhasználattól (szántóföld, szénaföld, legelő vagy legelő) függetlenül igaz.